Néhány hétig temető volt a város

1956 őszén Budapest parkjai és terei kényszerűségből ideiglenes temetőkké váltak, a forradalom áldozatainak rögtönzött sírjait azonban a hatalom később nyomtalanul eltüntette. Hetven év elteltével most amatőr fotók nyomán, három egykori budapesti helyszínen állítanak emléket azoknak az elfeledett hantoknak, amelyeknek létezését ma már csak ezek a felvételek bizonyítják.„Szabó Gyula, élt 15 évet. Szülei lakása a Viola utca 9. alatt található.” A forradalom egyik ismeretlen gyermekhalottja, sírját egy fekete-fehér fénykép őrizte csak meg: ideiglenes nyughely nemzeti szalaggal átkötött fakereszttel a Károlyi-kertben, krizantémokkal, a fejfára rótt feliratot olvasó járókelőkkel, és a szülők lakcímével a fejfán. Vajon miért írták rá, idegenek temették el a gyerekeket, még csak ezután értesítették a szülőket? Vagy már az esetleges exhumálás miatt, nehogy a család tudta nélkül temessék át a gyerekeket? Csak találgathatunk, a sírok néhány héten vagy hónapon belül bizonyosan eltűntek. Ma játszótér van a helyükön.1956-ban több száz ehhez hasonló ideiglenes sírhalom állt Budapesten, a pontos számukat nem ismerjük, soknak a létezését is gyorsan elfeledték. A forradalom napjaiban, majd a szovjet tankok által megszállt és szétlőtt városban a halottszállítás is komoly nehézségekbe ütközött. Sok áldozatot nem tudtak rendesen eltemetni, őket a város különböző pontjain parkokban, tereken, szobrok tövében, falak mentén földelték el. A sírok a spontán megemlékezés és a közösségi gyász azonnali helyszínei lettek. Virágokkal és gyertyákkal borított köztéri emlékhelyek, amelyeket aztán a forradalom leverése után néhány hónappal a régi-új hatalom eltüntetett.A halottakat kihantolták, a kereszteket és fejfákat eltávolították, ahogy a forradalom más nyomait is igyekeztek kiradírozni a városból. A golyónyomok ugyan ott maradtak a házfalakon, de a körút romos házainak homlokzatát a lehető leggyorsabban helyreállították, a forradalom jelképeit módszeresen tüntették el a közterekről, és lehetőle