Aki a nyelvet uralja, az a gondolkodás kereteit is uralja, és a mentális reprezentációk termelésének monopóliumáért is nagy eséllyel száll harcba. A politikai beszéd mint cselekvés ezért irányul a szavak és jelentések feletti kontrollra, vagy egyenesen a nyelvújításra (ami persze lehet nyelvroncsolás is). Ezért aztán kifejezetten nagy tétje van annak, hogy ki bírja az értelmezések és a vélemények feletti ellenőrzést. Utóbbi pedig – akarva-akaratlanul is – mások nyelvi és politikai önrendelkezésének a szűkítésével is jár. Sok más mellett ezért fontos, hogy mit jelenthet az, hogy „szélsőséges”, és kire vagy mire használjuk.
Hogy ki és mit tekint „szélsőségesnek”, az nemcsak tudományos kérdés. Sőt, a politikai nyilvánosság szintjén elég ritkán szokott az megtörténni, hogy egy „szélsőséges” pártot vagy gondolatot a teljes elméleti spektrumon (a nyelvitől a történetin át a politikai filozófiáig) feltárnának. Könnyű helyzetben vagyunk a gonosz(ság)ba hajló mozgalmakkal, vagy a kereszténység és/vagy a felvilágosodás (együttes) csomagjára nemet mondó politikákkal. De mit kezdjünk a „csak” demokrácia-szkeptikusokkal, azaz a létező struktúra kritikusaival? Itt akadhat már bizonytalanság,
nem véletlen, hogy a „szélsőséges” definiálásának jogát minden politikai szereplő igyekszik fenntartani magának.
Így volt és van ez immár évek óta például az AfD, az FPÖ vagy a Nemzeti Tömörülés kapcsán ciklikusan lejátszódó viták esetében Európában. De lehetett volna bármelyik másik populista jobboldali vagy baloldali alter(mainstream) pártot is említeni, melynek esélye van kihívást intézni a domináns politikai, gazdasági és kulturális elittel szemben. Ezeket ideológiai hovatartozásuktól függetlenül visszatérően a „szélsőséges” jelzővel bélyegzi meg a főáram egy tekintélyes része. Miért, nem azok?! Felmerülhetne az olvasóban a kérdés, és arra maga is válaszolva jó néhány pontot vagy példát tudna felhozni bizonyítékul, amelyekkel egy-egy adott esetben nem is tudnék vagy akarnék vitatkozni. Bár annyiban mindenképpen lenne közöttünk vita, hogy egy populista baloldali párt problématérképét és az arra adott (köz)politikai válaszait biztosan nem nevezném „szélsőségesnek”, sőt indokoltnak gondolom őket.
The post Böcskei Balázs: Felkészülés a liberális demokrácia utáni időkre first appeared on 24.hu.
