Sírni tudnék, olyan boldog vagyok
– mondja Slobodan, miközben az ünneplő forgatagban sétálunk az Új Palotától (Novi Dvor) a Slavija tér felé. Mindkét helyszín beszédes, hiszen a Novi Dvor ad otthont a Szerb Köztársaság elnöki hivatalának, a Slavija pedig az a hely, ahol az egyetemisták az utolsó nagygyűlésüket tartották az október végi választás előtt.
Slobodan – és még sok tíz-, de lehet, százezer szerbiai – úgy tehette meg ezt az utat vasárnap este, hogy már biztosan tudták, az Egyetemista Lista alakíthat kormányt, és ezzel megtört a 2010-es évek eleje óta hatalomban lévő Aleksandar Vucic egyeduralma.
A gyermekeink, a fiatalok vívták ki ezt a szabadságot, amire már, nem is tudom, hány éve vártunk.
Napközben még nem volt borítékolható a változás, megjelentek a feketecsuklyások is
Belgrádban a budapesti, április 12-ihez hasonló örömünnep tört ki vasárnap este, miután az államelnökként ismét a miniszterelnöki székre pályázó Vucic elismerte: elveszítették az előrehozott választást. Az egyetemisták a szavazatok 51 százalékát szerezték meg, amivel sima többséggel alakíthatnak kormányt. Noha a független közvélemény-kutatók mérései szerint az Egyetemista Lista potens kihívójává vált a hatalmát putyini módszerekkel menteni akaró elnökkel szemben, az egyáltalán nem volt előre megjósolható, hogy mi jön majd az urnazárás után.
The post „Orbán meg Vucic olyan, mint két tojás. Mindkét populistát a saját népe zavarta el” first appeared on 24.hu.
