A Manchester City nyolc forduló után az Arsenallal holtversenyben vezeti a Premier League tabelláját, és a hétvégi, Aston Villa elleni vereség előtt zsinórban hétszer nyert.
Ugyanakkor a Manchester City a BL-ben két győzelme mellett egyszer viszonylag simán kikapott a legnagyobb rangadón a címvédő Paris Saint-Germaintől.
A Manchester City sablonos, nyögvenyelős játékkal kezdte az augusztust, és még október közepén, a Liverpool elleni rangadón is emberelőny kellett ahhoz, hogy az első félidei célfutball helyett szépségdíjas gólokat lőjön. Viszont a legutóbbi BL-fordulóban gyönyörű gólokkal és dinamikus, sokmozgásos játékkal, 5-1-re verte az AEK Athént, sőt, a legutóbbi két vereség (PSG és Aston Villa) alkalmával is futotta kreatív megoldásokra.
Foden szebbnél szebb gólokkal jutott mesterhármasig az AEK ellen:
1st: Phil Foden
2nd: Nico Paz
3rd: Rio Ngumoha
4th: Scott McTominayPhil Foden’s hat-trick clinches him Player of the Week!
@PlayStationEU | #UCLPOTW https://t.co/M4E177zybq
— UEFA Champions League (@ChampionsLeague) October 22, 2026
Még akkor is idegesítő, amikor jól néz ki
Két tézis, két antitézis. Hogyan oldjuk fel ezt az ellentmondást? Merthogy Pep Guardiola távozása után úgy tűnt, Enzo Maresca azt hozza magával, amiért a Chelsea-ben sokan kritizálták. Emlékeztetőül a gyengébbek kedvéért: MarescAI.exe. Tökéletesen megkomponált U alakú felállás, tökéletesen megkomponált labdautak. Még akkor is idegesítő, amikor jól néz ki.
A legelején, persze, még jól sem nézett ki: a Community Shield döntőjén, augusztus közepén Mikel Arteta Arsenalja sima, 3-0-s győzelmet aratott a City felett. A londoniak magukhoz képest meglepően rugalmasan és élvezhetően futballoztak, a Maresca-csapat viszont végig meglehetősen statikus, merev és U alakú volt: 2024–25 vesszőfutása kísértett újra. Aztán eltelt egy hónap, majd immár kettő, és a City játéka mintha – legalább részben – megváltozott volna.
Fazont adnak az edzőnek az új igazolások
Az új jövevények mintha nem így képzelték volna a rendet: Enzo Fernández, az argentin válogatott la nuestrájából visszatérve, folyamatosan visszalép a két belső védő közé. De nemcsak visszalép, hanem kényszerítőre, egy sorral feljebb indul, átveszi a labdát átlósan, befelé passzol átlósan. Nemcsak mélységben vagy a szél felé, ahogy a Maresca-kánon elképzeli.
Jegyezzük meg gyorsan: már tavaly, a Chelsea-ben is többször szabad tízest játszott az olasz edzőnél. Már ott is mintha ő törte volna meg a kánont.
Nemcsak Enzo érkezett, hanem Eliott Anderson is. A tavalyi, négy edzőváltással kínlódó Nottinghamben csak félig tudott kibontakozni, most egy labdával domináns csapatban végre teljes fényében csilloghat. Talppal átveszi, átlósan fordul, szélre mozogva majdnem nyolcas, és szinte minden labdakihozatal, ami tőle indul, veszélyes lesz, Marc Guéhi után az övé a második legnagyobb xGBuildup-mutató (azokat a játékosokat értékeli, akik részt vettek a támadásépítésben, de csak a kezdeti fázisban, vagyis a lövés/gól vagy a gól- illetve kulcspassz előtti megmozdulás volt az övék) a mezőnyben.
The post Enzo Maresca esete József Attilával és a Manchester City lázadóival first appeared on 24.hu.
