Szántó Piroska: Forradalmi szvit
Szántó Piroskát a negyvenes évei elején éri a forradalom. Nem könnyen kapja már el a forradalmi lendület, de elkapja. „Meleg arany sárga-barna-piros október volt”, amit a férjével, Vas Istvánnal épülő szentendrei házukban töltöttek. De valami megváltozik.
Nyugtalan vibrálás érezhető a Galilei október 20-i bemutatóján a Katona József Színházban. És már jönnek is a hírek az egyetemisták szervezkedéséről, vonulásáról, és mire a művésztársaság – Szántó, Vas, Ottlik Géza, Kormos István, Juhász Ferenc, Nagy László és mások – észbe kap, kitépett közepű zászló lobog az autóbuszon, a jegyet pedig nem kéri senki. Ledöntik a jugoszláv követség mellett álló Sztálin-szobrot:
Az üres talapzaton vigyázzban ott álltak az üres csizmák. A felkelt nép teleszarta őket.
A Forradalmi szvit az Akt című, önéletrajzi írásokat tartalmazó kötetben jelent meg, de önállóan is érthető, arányos, sodró erejű elbeszélés. Felkap, és forgószélként repít át a reményteljes októberi napoktól az esősre forduló novemberig. A magyar irodalom hőseit megközelíthető, normális, kíváncsi embereknek mutatja, kivételes közvetlenséggel és elfogulatlansággal. Vas Istvánnak „fontosabb a gyöngytúk, mint a forradalom”, de ő is sírva fakad, amikor a szovjet tankok elől menekülő kiskatona elkéri a civil ruháját. És a megrendítő utolsó mondatok:
Ezt a beszámolót 1984-ben írtam. Nem hittem, hogy valaha megjelenhetik.
(Kránicz Bence)
Ottlik Géza: Buda
„Megírja, édes Cipi? Ugye megírja?” – kérdezi Szántó Piroska Ottlikot a Forradalmi szvitben. Tétova válasz érkezik:
Hát… majd. Nem tudom. Meg minek. Úgyse lehet… Nem. A fene se érti majd. Dehogy írom.
Nem is írta meg. Vagy mégis megírta? Ottlik elképzelt, nagy ’56-os krónikája a hiányával tüntet a magyar irodalomtörténetben. Sőt, azok a hetvenes évek végétől mitikussá, példázattá emelkedő művek, amelyek Ottlikot irodalmunk hősévé tették, éppen 1957-től jelentek meg: előbb a Hajnali háztetők, két évvel később az Iskola a határon.
Miért napozik olyan nyugalomban és nagy megelégedéssel Szeredy Dani és Bébé a Lukács teraszán 1957 nyarán? Alig több mint fél évvel az eltiport forradalom után? Hogyan magyarázza meg Ottlik ezt a nagy távolságtartást, amelynek eleganciája bizonyos fénytörésben, mondjuk ott, az erős ’57. júliusi napsütésben bizony elvtelenségnek látszik?
The post A mártír miniszterelnök emlékirataitól a nőhajhász kosarasfiúkig – hét könyv 1956-ról first appeared on 24.hu.
