Törd át az üvegplafont: nők a modern gyárakban

Robotizált gyártósorok, adatvezérelt termelés: a modern ipar új lehetőségeket nyit a nőknek, akik vezetői szinteken azonban még mindig kevesen vannak. Mit mutatnak a számok, és várható e változás?A modern ipar átalakulása új lehetőségeket nyit a nőknek, a női munkavállalók és vezetők integrálása pedig már régen nemcsak esélyegyenlőségi kérdés. Sokkal inkább a magyar ipar jövőbeli munkaerő-ellátásának, innovációs képességének és globális versenyképességének a kulcsa.A nők az ipari forradalom óta dolgoznak az iparban, de jelenlétük hullámzó tendenciát mutat. Az államszocialista iparosítás idején, 1949 és 1967 között az ipari foglalkoztatottakon belül a nők aránya 21 százalékról 40 százalékra nőtt. A rendszerváltás körüli időszak azonban drasztikus törést hozott: 1980 és 2001 között mindkét nemnél visszaesett az ipari foglalkoztatás, de a nőké kirívó mértékben zuhant. Bár a kilencvenes évek végén a gépipari felfutás részben korrigálta a trendet, a feldolgozóiparban a nők aránya így is 44 százalékról 41,7 százalékra mérséklődött.A KSH adatai szerint 2026 harmadik negyedévében a 15–64 éves nők 72, a férfiak 79,2 százaléka dolgozott, a különbség tehát 7 százalékpont körül van. Bár a 25–49 év közötti nők foglalkoztatása a 2009-es 74,4 százalékról mára 84,9 százalékra ugrott, a karrierutak magasabb szintjein komoly akadályok tornyosulnak.Ezt nevezik üvegplafonnak, amely a vertikális szegregáció egyik formája: a nők bejutnak a munkaerőpiacra, sőt a középvezetői szintekig is eljutnak, a legmagasabb döntéshozói pozíciókba azonban aránytalanul kevesen kerülnek. A KSH adatai szerint a nők a vezetők 37, míg az összes foglalkoztatott 47 százalékát adják. Az iparban, azon belül is a műszaki, termelési és IT-vezetői szférában ez a jelenség még élesebb. Ráadásul míg Magyarországon a legnagyobb tőzsdei cégek igazgatóságaiban a nők aránya mindössze 10 százalék körül mozog, a többi visegrádi országban 23–28 százalék, az uniós átlag pedig közel 35 százalék. Ez a strukturális hátrány a bé