Médiaoktatói, médiajogászi munkáján túl a szélesebb nyilvánosság számára arról ismert, hogy hangos kritikusa volt az Orbán-rendszernek. Civilként érzett elégtételt április 12-e óta?
Mindennap érzek elégtételt. Mindennap igazolódik számos olyan kritika, amit nemcsak én, hanem nagyon sokan a civil társadalomból, az újságírók közül vagy akár az Európai Unióból megfogalmaztak. Ezeket korábban egytől egyig lesöpörték, mi pedig a rendszer hazug ellenségének lettünk kikiáltva. Mindeközben – bármilyen fellengzősen hangzik is – egy pillanatig nem bizonytalanodtam el abban, hogy igazak azok a kritikák, amelyeket az Orbán-rendszerrel szemben megfogalmaztam. Most jól esik azt látni, hogy mennyi mindenben igazunk volt nekünk, civileknek.
Ön ráadásul a sokat sanyargatott ELTE médiatanszékének vezetőjeként dolgozott. Üldözöttként élte meg az elmúlt 10-15 évet?
Nagyon egydimenzióssá tenné az elmúlt időszakot, ha így gondolnék magamra.
Akármilyen furcsán hangzik is, nagyon sokat köszönhetek az elmúlt 16 évnek, valószínűleg az NMHH-elnökségig sem juthattam volna el, ha nem lett volna a NER; az sem biztos, hogy Pécsről az ELTE-re jöttem volna tanítani.
Ez idő alatt sosem éreztem azt, hogy bárkinek a foglya lennék, viszont az tény, hogy bezárkóztam a buborékomba: mindig olyan csapatokban dolgoztam – akár kollégákkal, diákokkal vagy civilekkel –, melyek tagjai ugyanúgy biztosak voltak abban, hogy ez a rendszer igazságtalan nagyon sok társadalmi csoporttal szemben, ám nem lesz örök életű. Világosan látszott, hogy mi az, amivel nem érdemes már próbálkoznom, mert nem tudom megváltoztatni, de az én pályámba sok minden belefért a tanterem szabadságától kezdve a kritikus, éles hangú Facebook-posztokig.
A legfelül lévőket kritizálta, és nem is kerülte el önt Orbánék figyelme: Hankó Balázs például odaszólt az ELTE-rektornak, ha nem tetszett a kormányzatnak, amit írt.
Ebben nem az az érdekes, hogy ki miatt kellett odatelefonálni a rektorhoz, hanem az, hogy a politikai rendszer mennyire természetesnek gondolta azt, hogy egy miniszternek joga van felhívni bármelyik egyetem rektorát, amikor olyasmit hall, ami nem tetszik neki. Ez egy tarthatatlan hozzáállás a világhoz. 2010 előtt erősen dolgozott Magyarország azon, hogy legyenek autonóm intézményeink, amelyek saját maguk vállalják a felelősséget a döntéseikért. Ez 2010-ben megszűnt, az ezt követő időszak az autonómiák erőteljes felszámolásáról szólt. Ezzel az elmúlt 16 évvel a hátunk mögött talán még jobban is értjük, miért fontos az, hogy a felsőoktatásért felelős miniszternek nincs joga odatelefonálni egyetlen rektorhoz sem.
Tartott számvetést azzal kapcsolatban, hogy az Orbán-rendszerrel szembeni kritikai pozíciója mennyiben járulhatott hozzá ahhoz, hogy most a Médiatanács elnöke lehet?
Tagadhatatlanul hozzájárult, ezzel sikerült egy nyilvánosságbeli és egy szakmai krédót is kialakítanom az elmúlt 16 évben. Biztos voltam benne, hogy ez a rendszer egyszer véget ér, de abban egyáltalán nem voltam biztos, hogy ez az én aktív életemben fog megtörténni.
Mikor sejtette először azt, hogy vége lehet?
The post Polyák Gábor: Akármilyen furcsán hangzik is, sokat köszönhetek az elmúlt 16 évnek first appeared on 24.hu.
