A 2022-es aszály sokáig történelmi viszonyítási pont volt, ám a 2023-as átmeneti enyhülés után újabb aszályos évek következtek, és a 2026-os nyár, illetve a kora ősz különösen száraznak bizonyult. Az idei év első kilenc hónapjára tehát tovább fokozódott a vízhiány Magyarországon, derül ki a Szegedi Tudományegyetem kutatói által elemzett mérésekből.
A talajnedvesség országos átlaga 2023 és 2026 között 26 százalékról 20 százalékra csökkent. A kutatók becslése alapján ez a vizsgált, felső 75 centiméteres talajrétegben mintegy 4,1 köbkilométeres vízmennyiség-csökkenést jelent.
Ez a Balaton teljes vízkészletének kétszeresével egyenértékű.
Dr. Barta Károly egyetemi docens szerint ráadásul ez a vízhiány csak a felső 75 cm-es réteg talajnedvesség-hiányából adódik. Mérések hiányában nehéz becsülni, de ugyanez a nagyságrend jelentkezhet a mélyebb, de még telítetlen zónában is, 75 cm-től a talajvízszintig. Bár ez kevésbé befolyásolja közvetlenül a szántóföldi növénytermesztést, de akadályozza a felszín alatti vizek utánpótlódását – tette hozzá a talajtani szakember.
Nem mindenhol azonos a helyzet
A regionális elemzések alapján a korábbi időszakokhoz viszonyítva a Közép-Dunántúlon volt a legnagyobb arányú a talajnedvesség csökkenése, ezt az Észak-Alföld, majd szorosan a Dél-Alföld követte. Ez a sorrend azonban nem azonos a tényleges vízhiány területi rangsorával: az abszolút értékek tekintetében továbbra is a Dél-Alföld a legveszélyeztetettebb. A szárazodást az idei nyár egymás utáni hőhullámai és a csapadék elmaradása is erősítette.
A monitoringhálózat adatai alapján 2026 januárja és szeptembere között az országos csapadékösszeg alig haladta meg a 200 millimétert, szemben a 2022-es időszak mintegy 300 milliméterével.
A nyári időjárás több szempontból félsivatagi jellegű körülményeket idézett.
Mindeközben az eddigi októberi csapadék sok helyen csupán a legfelső talajréteget nedvesítette át; 20-30 cm alatt a vízhiánya nem mérséklődött.
Drámai a folyók helyzete is
A csapadékhiány a határokon túl, a folyók vízgyűjtőin is jelentős volt. Ennek következtében 2026 nyarán és kora ősszel sorra dőltek meg a korábbi legkisebb vízállási rekordok. Bár a közfigyelem, többek között a paksi atomerőműnél kialakult kritikus helyzet miatt, elsősorban a Dunára irányult, több más folyón még nagyobb eltérések mutatkoztak. Különösen súlyos volt a helyzet a Tisza felső és középső szakaszán, a Dráván, a Maroson és több kisebb vízfolyáson.
A Közép-Tiszán egyes mércéknél 45–50 centiméterrel került a vízszint a korábbi minimumérték alá. Ezek nem csak ijesztő adatok, az extrém alacsony vízszint komoly problémákat is okozott: például Budapest vagy Szolnok ivóvizének kitermelése, az öntözővizek kiemelése vagy nagyobb állóvizeink idegenforgalma tekintetében. A vizsgált 285 vízmérce közül 81 esetében, vagyis csaknem 28 százalékuknál jelentkezett új negatív vízállási rekord.
Ez rendkívül magas arány, ráadásul a Duna mellett a Tisza és más vízfolyások is érintettek.
A tartós megoldáshoz ezért nem elegendő néhány csapadékosabb nap vagy hét: az SZTE szerint a lehulló vizet lehetőség szerint helyben kell tartani, és a táji adottságokhoz igazodva kell hasznosítani. Az egyetem kutatói többek között olyan területek azonosításán és vízmegtartási beavatkozások előkészítésén dolgoznak, amelyek segíthetnek mérsékelni a jövőbeli aszályok hatásait.
The post Legalább két balatonnyi víz hiányzik a talajból Magyarországon first appeared on 24.hu.
