Egy világháborús filmnél az ember nyilván nem várja a boldogságot meg a happy endet, és fel van készülve arra, hogy sok halált és szenvedést lát majd a vásznon. A Harag azonban még ennél is sokkal többet mutat: gyakorlatilag az idegeiden táncol több, mint két órán keresztül – persze a kifejezés legpozitívabb értelmében.
Folytatás