- Nemrég azt nyilatkozta, úgy érzi, most van a fénykorban, most kellene abbahagynia a pályáját. Ez mit jelent?- Számomra is meglepő és igazán felemelő hangulatú koncertsorozattal telt el ez a jubileumi év, és most megjelent erről egy nagyon elegáns kiállítású DVD kiadvány Bródy70 címmel. De mondhatnék olyan példát, hogy az autók korszakában élünk, nincs szebb és jobb, mint az új autó, a három-négyéveseket már mindenki igyekszik lecserélni. Az öt-hatéveseket nagyon olcsón lehet vásárolni, a tízévest kitolják a roncstelepre, a húszéves pedig már rohad, de ha ötvenéves és még mindig működik, akkor már igen komoly értéket képvisel, afféle oldsmobilként fontos jelképe egy korszaknak.- Ön minek a jelképe? Mondjuk a Kádár korszaknak?- A huszadik század második felének. Ami nálunk természetesen a Kádár-korral is összefügg. De nem teljesen azonos, mert a század végére már megváltozott a helyzet. Sokat köszönhetünk az ’56-os forradalomnak és annak, hogy miénk volt a lágerben a legvidámabb barakk.- Abban, hogy fénykorának érezheti a mostanit, nem lehet, hogy a történelem is közrejátszik? Visszatérnek bizonyos egykori jelenségek, amik miatt az Ön évtizedekkel ezelőtti dalai most is igencsak aktuálisnak hatnak. Ennek szerzőként örülhet, de mint állampolgár el is keseredhet.- Nem tudom, hogy emiatt sírjak vagy nevessek. Érzékelem, hogy az Ezek ugyanazok című dal, ami az Illés szekerén című lemezen jelent meg, valamit nagyon eltalált. Úgy érzem, hogy a többi számmal együtt ez az album egy új korszakot nyitott az életemben, pedig azt gondoltam, ez lesz az utolsó nagylemezem. Aztán mégis kellett egy Ráadás, ami szintén jól sikerült. Apám közgazdászként sokat foglalkozott az úgynevezett Kondratyev-féle hosszútávú gazdasági ciklusokkal és matematikai modelleket gyártott hozzájuk. Élete vége felé megosztotta velem azt a gyanúját, hogy a negyven-ötvenévesnél vannak hosszabb, száz vagy akár kétszáz éves ciklusok is. Akik a cikluson belül élnek, ezt nem nagyon érzékelhetik, hiszen benne vannak a folyamatban. Én a Kádár-korszakban eszmélkedtem, és hittem abban, hogy érdemes küzdeni azért, hogy a körülöttem lévő világ megváltozzon. A hatvanas években a rögzített hang versenytársává vált az írott információnak, és a könyvespolcok mellett előkelő helyet foglaltak el a lemezjátszók. A hangrögzítés forradalma visszaadta a dalok ősi erejét, mert az énekelt ritmusos szövegek minden másnál jobban kötődnek az emberi lélekben. Volt némi zenei előképzettségem, tanultam zongorázni és miután műszaki középiskolába jártam, a hangerősítők sem estek távol tőlem. Az elektronika átalakította az akusztikus teret. Elragadott ez a zenei forradalom, ami akkoriban az egész háború utáni generáció ébredésével együtt járt.- Bíztak abban, hogy a zeneivel együtt valódi forradalmat is lehet csinálni?- Nagyon sokan érezték úgy, hogy a dalokkal egy olyan forradalom következik, ami ugyan nem használ erőszakot, de mégsem tudja semmilyen erőszak meggátolni a győzelmét.- Most kikre érti azt, hogy “ezek ugyanazok”? A politikusok mentalitására gondol?- Nem kizárólag a politikusokra, hanem a magyar uralkodóosztályra gondolok. Spiró György szokta mondani, hogy a magyar polgári forradalom 1848 márciusában elkezdődött, de azóta sem ért véget. Számomra a Kádár rendszer is egy állampárt által irányított rendi társadalom volt, ahol hűbéresek és vazallusok alkották a nomenklatúrát. A rendszerváltás idején a polgári mozgalmak kerültek meghatározó szerepbe, és a köztársaság eszméje egy ideig győztesnek látszott. Most egy olyan korszakba jutottunk, amikor a feudális erők restaurációja zajlik. És az új magyar uralkodóosztály éppen ugyanúgy viselkedik, mint amikor az előző ciklusban hatalmon volt.- Konkrétan mire gondol?- A korrupcióra, az urambátyám rendszerre, az elvtelenségre, a megalkuvásra, a szervilizmusra, a lefelé taposásra és a felfelé nyalásra, ami minden, csak nem autonóm polgári magatartásforma. Az ugyanis egyenrangúnak tartja az embereket és így is igyekszik bánni velük. A polgári társadalom alapja a törvény előtti egyenlőség és az emberi jogok tisztelete. És nem nélkülözheti a hatalom megosztását, a sajtó szabadságát, a társulás és gyülekezés szabadságát, az állam és az egyház elválasztását, ezek a törekvések a felvilágosodás óta az európai szellemiség elismert értékei.- A mostani uralkodóosztály úgy nem sütögethetné a pecsenyéjét, hogy a haladást szolgálja? Miért érdeke az, amit most csinál?- Szerintem szolgálhatná a haladást és azt gondolom, hogy ezt is kellene tennie.- Sokan azt gondolták, amikor a Fidesz kétharmaddal nyert, hogy majd közép felé tendál, hiszen már nyugodtan megteheti. Miért nem ez történt?- Azért nem, mert ezek ugyanazok. Ugyanazzal a mondhatnám, hogy hagyományosnak tekinthető mentalitással.- Kádár proletár gyerek volt, Orbán mégiscsak Angliában is tanult, miért ugyanaz a mentalitás?- Minden analógia sántít bizonyos szemszögből. Azt mondta egy nagyon jobboldali barátom, “lásd be, hogy a kommunisták is rendkívül bunkók voltak”. Azt válaszoltam erre, hogy hát belátom. Erre ő azt felelte, hogy “de legalább szégyellték”. És hogy visszajön a bunkóság, az is a feudális rend restaurációjának a következménye.Az interjú folytatása ITT olvasható.
Folytatás