Az évnek ebben az időszakában hiába ugyanaz az útvonal, mégis más az út. Az őszi idő beköszöntével a jól ismert utakon haladva teljesen más körülményeket tapasztalnak a sofőrök, mint például nyár végén. Az óraátállítást követően a délutáni csúcsforgalom egy része már szürkületre vagy sötétre esik. A váltás nem fokozatos, szóval sok idő nincs az átállásra: ami pénteken még napfényes hazaút volt, az hétfőn már tompított fényszóróval zajlik.
Ugyanaz az út, más fényben
A jelenséget a biztosítók és az autóklubok évek óta figyelik. A brit AA 2023-ban arról számolt be, hogy saját ügyfelei az őszi hónapokban 23 százalékkal több ütközést jelentettek be, mint nyáron. A szervezet szerint ebben a korai sötétedés, a csúszós út és az alacsonyan járó, vakító nap egyaránt szerepet játszik.
Ami biztos: itthon sem kicsi a tét. Az ORFK-OBB által összesített KSH-adatok alapján 2019 és 2025 között a járművezetők által okozott gyalogosgázolások havi átlaga a júliusi 93-ról decemberre 177-re emelkedett. A háttérben természetesen több tényező is állhat, az adat azonban jól mutatja, hogy bőven van mit megelőznünk, és miért válik különösen fontossá az őszi-téli hónapokban, hogy tudatosan alkalmazkodjunk a megváltozott fényviszonyokhoz, vagyis, hogy jobban lássunk és láthatóvá váljunk
Nem az óra a hibás, hanem a fény
A hazai adatok ugyanakkor árnyalják a képet: a Közlekedéstudományi Intézet adatai szerint ősszel nem a kialvatlanság a fő kockázat, hanem az, hogy lassan szokjuk meg a korai sötétedést. Az óraátállítás utáni héten a sérüléses balesetek száma ugyan nem nő, a gyorshajtások viszont szaporodnak, így a súlyos és halálos kimenetelű balesetek aránya emelkedik.
Nem meglepő, de szürkületben a szemnek nehezebb dolga van, mint nappal. Romlik a kontrasztérzékelés, nehezebb kivenni az út szélén haladó, sötét kabátos gyalogost vagy a lámpa nélküli biciklist. Természetesen az életkor is számít: az idősödő szem lencséje kevésbé átlátszó, ezért több benne a szórt fény, erősebben vakít a szembejövő reflektor, és rosszabbul különülnek el az árnyalatok. Reggel pedig aztán a másik véglet jön: a felkelő nap alacsonyan süt, a nedves aszfalt visszatükrözi a fényt, és az akár néhány másodpercre is elvakíthat.
Őz a reflektorfényben
Az ősz a vadak miatt is kockázatosabb. A vadgázolások kockázata különösen a hajnali és az alkonyati órákban növekszik meg. A Független Biztosítási Alkuszok Magyarországi Szövetsége (FBAMSZ) augusztusban közzé tett sajtóközleménye szerint tavaly több mint 7700 nagyvadat ütöttek el autóval Magyarországon, 16 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. Ilyen útszakaszokon ezért különösen fontos, hogy a sebességet mindig az aktuális látási viszonyokhoz igazítsuk.
Az óra átáll, a szokásaink nem
Hogy mindez mennyire nem csupán elméleti kérdés, azt az Allianz Hungária Zrt. 2026. októberében végzett online kérdőíves felmérése[1] is mutatja, amely szerint az autósok 63 százalékával fordult már elő, hogy sötétben vagy szürkületben túl későn vett észre valakit, leggyakrabban felnőtt gyalogost (29 százalék) vagy kerékpárost (27 százalék), de minden ötödik sofőr gyereket is. A megkérdezett autósok 44 százalékának az elmúlt egy évben legalább egyszer hirtelen kellett fékeznie vagy irányt változtatnia emiatt.
A vezetési szokásaink ennek ellenére jóval lassabban igazodnak a sötétedéshez, mint az óra: ugyancsak az Allianz kutatásából derült ki, hogy az autóval vagy motorral közlekedők 38 százaléka semmin nem változtat tudatosan az átállítást követő hetekben, Budapesten ez az arány 53 százalék. Akik mégis, azok leggyakrabban nagyobb követési távolságot tartanak (30 százalék), lassabban vezetnek, vagy jobban figyelnek a zebráknál (22-22 százalék).
Néhány perc, ami sokat számít
A jó hír viszont, hogy néhány, egyszerű óvintézkedéssel jelentősen lehet csökkenteni a kockázatot. Érdemes először is a vezetési szokásokon igazítani: nagyobb követési távolság, lassabb tempó a lakott területek szélén, buszmegállóknál és iskolák környékén, ahol gyalogosokra kell számítani.
Gyalogosként, kerékpárosként vagy rolleresként abból érdemes kiindulni, hogy attól, hogy mi látjuk a közeledő autót, annak vezetője még nem feltétlenül lát minket. A világos ruházat, a megfelelő világítás és a jól elhelyezett fényvisszaverő elemek/eszközök segíthetnek abban, hogy sötétben vagy rossz látási viszonyok között korábban észrevehetővé váljunk.
A felkészülés már indulás előtt megkezdődhet: vizsgáljuk meg, hogy minden izzó ég-e, és jól van-e beállítva a fényszóró, mert a túl magasra állított lámpa a szembejövőket vakítja, a túl alacsony pedig a saját látótávolságunkat rövidíti. A szélvédőt belülről is töröljük le alaposan, mert a nyár alatt lerakódott zsíros réteg szürkületben és szembefényben erősen szórja a fényt. Az ablaktörlő-lapátok sem bírják örökké, a csíkot hagyó gumi esőben és sötétben különösen zavaró.
A tudatos felkészüléshez az is hozzátartozik, hogy tudjuk, milyen segítségre számíthatunk, ha a váratlan helyzet mégis bekövetkezik. Éppen ezért nem árt egy pillantást vetni a biztosításunkra is. A kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás csak a másoknak okozott kárt téríti meg, a saját autóban keletkezett kárt, például egy vadgázolás után, a casco fedezheti. Egy éjszakai, erdei útszakaszon bekövetkezett baleset után – ha már bekövetkezett és nincs mit tenni – pedig sokat jelenthet, ha assistance-szolgáltatás keretében segítséget, szükség esetén autómentést kérhetünk.
Az őszi közlekedésben tehát a biztonság a tudatos felkészülésnél és az egymásra figyelésnél kezdődik: ha felkészítjük az autónkat, vezetési szokásainkat a megváltozott fényviszonyokhoz igazítjuk, és magunk is teszünk azért, hogy időben észrevegyenek minket, azzal már sokat tettünk a biztonságosabb hazaérkezésért.
* Az Allianz Hungária Zrt. megbízásából a Magyar Target-Pulzus Média Kutató Kft. 2026. október 9-e és 15-e között 1000 fős, 18 év feletti mintán végezte el a kutatást, amely életkor, nem, iskolai végzettség és településtípus alapján reprezentatívnak tekinthető.
A cikk az Allianz támogatásával valósult meg.
The post Lássunk és látszódjunk! Így készülhetünk fel az őszi közlekedés kihívásaira first appeared on 24.hu.
