Az ember már azzal is szennyez, hogy él

Klímaváltozás, környezetszennyezés, mikroműanyagok, ózonlyuk, olvadó gleccserek: az elmúlt években egyre aggasztóbb hírek láttak napvilágot a bolygó állapotáról. Nem csoda, hogy a klímaszorongás egyre nagyobb problémát jelent a világban, amin az sem segít sokat, hogy az ENSZ október végén közzétett jelentése szerint végleg elbúcsúzhatunk a 2,5 fokos klímacéltól. A kilátások valóban nem valami rózsásak, a gleccserek olvadnak, minden tele mikroműanyaggal, és klímacélok ide vagy oda, a legnagyobb szennyezők közé tartozó Egyesült Államok elnöke gyakorlatilag keresztes háborút hirdetett a fenntartható gyakorlatok ellen. A folyók kiszáradnak, az aszály egyre nagyobb problémákat okoz, a klímaváltozás miatt gleccserek tűnnek el, a villámárvizek településeket sodornak el, amit meg nem visz el az omlás, majd ellepi a tenger. Az erdőtüzek lassan megszokottá válnak, és hiába tudjuk, hogy komoly egészségügyi kockázatot jelentenek (még akkor is, ha az ember nem gyullad fel bennük, csak beszívja a füstjüket, akár egy kontinenssel arrébb), nem igazán tudunk velük mit kezdeni, sőt, az európai tüzek egy részét szándékos gyújtogatás okozta. Ki tehet erről az egészről? Hát az ember. Hiába élünk hivatalosan a holocén korban, az egyszeri szemlélő számára nagyon úgy tűnik, hogy ez már az antropocén: az ember örökre megváltoztatta a világot.Kiszabadult a bioszférábólErről a klímakutatók sokszor és sokat írtak, és még a legpesszimistább jelentések végére is odabiggyesztették, hogy nincs még minden veszve, elérhető az a másfél fok, össze kell fogni, kevesebbet szemetelni, fogyasztani, meg kell tartani az erdőket, megújuló erőforrásokat kell használni, és így tovább. Egyelőre úgy tűnik, hogy a vészharangkongatás közben elejtett optimizmusmorzsák ellenére csak egyre rosszabb lesz a helyzet, bár a nemrégiben megkezdődött klímacsúcson várhatóan még nem temetik majd az emberiséget, de számos dühös toppantásra, asztalra csapásra és együttműködésre való felszólításra számíthatunk.„Én azt látom, hog