Duplafenekű levélben kért bocsánatot Vidnyánszky az SZFE megváltoztatásáért, hogy aztán kiderüljön: semmit sem bán, sőt

„Bocsánatot kérek azért, hogy ezt az intézményt megváltoztattuk” – írta Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója az Indexnek eljuttatott, Bocsánatkérés című nyílt levelében. A cím azonban ne tévesszen meg senkit: az intézményt fenntartó alapítvány korábbi elnökeként természetesen esze ágában sem volt bárkitől is bocsánatot kérni. Ehelyett egy duplafenekű, vádaskodásoktól és cinizmustól sem mentes levélben sorolta hosszan, milyen eredményeket ért el szerinte vezetése alatt a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SZFE).A levél két nappal azután jelent meg, hogy az egykori hallgatók és oktatók a 2020-as egyetemfoglalás hatodik évfordulójára emlékeztek az intézmény Vas utcai épületében.A szerdai megemlékezésen - amiről ebben a cikkben részletesen is beszámoltunk – a 71 napig tartó blokádot idézték fel, amellyel a hallgatók az Orbán-kormány által elrendelt modellváltás és az egyetemi autonómia felszámolása ellen tiltakoztak. A rendezvényen többen is arról beszéltek, hogy az átalakítás felelősei máig nem kértek bocsánatot. „Bocsánatot kérek tehát a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány korábbi elnökeként, amiért munkatársaimmal erőfeszítéseket tettünk a következő eredmények elérésére” – kezdte levelét Vidnyánszky, aki látszólag vette a lapot, valójában azonban gyorsan rátért az általa elért eredmények felsorolására. Állítása szerint felújították az épületeket, korszerű stúdiókat alakítottak ki, új szakokat indítottak, és a Nemzeti Filmintézettel kötött együttműködésnek köszönhetően a hallgatók minden korábbinál több filmet készítettek. Kiemelte, hogy tavaly 44 neves külföldi oktató fordult meg az egyetemen, és több mint ötven kulturális intézménnyel kötöttek együttműködési megállapodást. „Nem elfoglaltuk az egyetemet, hanem rányitottuk a világra” – összegezte a modellváltás eredményeit.Vidnyánszky szerint a korábbi színészképzés egyik legnagyobb hibája az volt, hogy „levált a magyar valóságról”, és nem szolgálta ki a magyar kőszínházi struktúr