← Vissza a hírfolyamhozGazdaság · Forrás: Qubit · Szerző: Szabó Attila · 2026. 09. 02. 08:32 · 3 perc olvasás
Hiába költött az előző kormányzat milliárdokat a szegénység felszámolására, a helyzet csak súlyosbodott

2019-ben az Orbán-kormány gyakorlatilag különböző egyházi és egyházközeli szervezetekre, köztük elsősorban a Magyar Máltai Szeretetszolgálatra bízta az országban élő szegények felzárkóztatásának ügyét. Az utóbbi szervezet vezetésével indult el a Felzárkózó Települések program, a FETE, ami Magyarország 300 legszegényebb településén igyekezett javítani a helyzeten. Az érintett falvakban úgynevezett Jelenlét Pontokat (házakat) alakítottak ki, ahol néhány, ideális esetben az adott településen lakó fizetett szociális munkás igyekezett különböző eszközökkel, szolgáltatásokkal segíteni a helyiek helyzetén. Alapvetően három fontos kérdés merül fel a több tízmilliárd forintból megvalósított program kapcsán: kiszervezheti-e az állam a szociális feladatait; szociális munkát vagy vidékfejlesztést valósít-e meg a program, és mennyire volt alárendelve a cél a politikai hasznosságnak. Múlt pénteken az Autonómia Alapítványnak sikerült összehoznia azt az értékelő konferenciát, amely alapvetően az első kérdést feszegette, de érintette a másik kettőt is. A Merre tovább, FETE? című rendezvény a programot belülről és kívülről ismerő szakértőket és a program végrehajtóit szólította meg. A végső kép vegyes: a legtöbben elismerik, hogy a FETE-re vagy legalább is egy FETE-szerű programra szükség van, de azt kivétel nélkül mindenki fontosnak tartja, hogy ez csak egy valódi, modernizációs feladatait ellátni képes állam mellett működhet. Nun András, az Autonómia Alapítvány vezetője, a konferencia fő szervezője augusztus 29-én közzétett Facebook-posztjában így értékelte a napot: „A konferencia egyik legfőbb tanulsága számomra Szendrák Dóra meglátása, miszerint a FETE egyik karakterológiai jellemzője a partnerség és a részvételi demokrácia teljes hiánya, a program teljes mértékben felülről lefelé építkezik. A fókuszban lévő, mélyszegénységben élők, a roma közösségek és helyi önszerveződések nem aktív alakítói vagy partnerei a döntéshozatalnak, hanem csupán passzív »ellátottak« és »pályázati indi
Ez a forrás kivonatot biztosít. A teljes írás az eredeti kiadó oldalán olvasható.
Forrás: Qubit · Szerző: Szabó Attila · Dátum: 2026. 09. 02. 08:32
Eredeti cikk ↗