Felelős vízkormányzást!

A rekordforró hőhullámokkal súlyosbított csontszáraz nyári időszakok egy ideje már nem számítanak kivételes időjárási eseményeknek. Az antropogén klímaváltozással egyre gyakrabban ránk robbanó, az élő és az épített környezetünket felperzselő, folyót és tavat szikkasztó aszály idén újra bizonyította, hogy az elvezetésre optimalizált, felszíni tározásra és szántóföldi öntözésre berendezkedett vízgazdálkodással nemhogy megfékezni, de enyhíteni sem lehet Magyarország totális kiszáradását. A klímaváltozáshoz vakrepülésben alkalmazkodó, másfél évtizednyi kormányzati parasztvakítás után az utolsó szezonjában ezermilliárdos vízpótlást belengető Orbán-rezsim április 12-i leváltásával felcsillant a remény. A megbolydult hidrológiai ciklusok és a pazarló megszokás együttes hatása okán évről évre súlyosbodó kiszáradási folyamat paradigmaváltó kezelését az Ópusztaszeren május 13-án tartott első ülése után a legfontosabb teendői között kommunikáló Tisza-kabinet azonban eddig csak a szavak szintjén mutatott hajlandóságot az érdemi változtatásra. Prioritásilag az augusztus végén kormányhatározatba foglalt Fenntartható Vízgazdálkodási Intézkedési Terv ígéretére futotta. A vizet a tájban tartó különféle természetes vagy ahhoz közeli kisebb és nagyobb léptékű projektek azután indulhatnak, hogy a becikkelyezett 2027. december 31-es határidőre elkészül az irányadó államigazgatási dokumentum, amelyért négy miniszter is felelős – és persze az élő környezetért és az agrár- és élelmiszergazdaságért felelős, illetve a vidék- és településfejlesztési, valamint a gazdasági és energetikai tárca gárdája.Az épp most begyorsító klímaváltozással szemben azonban nem biztos, hogy belefér – sőt, aligha fér bele – másfél év késlekedés. Az érintett tudomány- és szakterületek képviselői ugyanis egybehangzóan azt állítják, hogy amennyiben a 2026-os őszi és téli csapadékot meg sem kíséreljük megfogni, és a leghatékonyabb, legnagyobb tárolókapacitású talajokba kormányozni, akkor jövőre hatványra emelt vízkrí