A jelentősen visszahúzódott Duna medrébe nagyjából egy kilométer hosszan valamilyen sötétbarna folyadék szivárog Almásfüzitőnél, az egykori vörösiszap-tározók mellett, amelyeket most hulladéklerakóként hasznosít Mészáros Lőrinc érdekeltsége. A közvetlenül a folyó mellett fekvő terület a kolontári után az ország második legnagyobb vörösiszap-tározója, közvetlen szomszédságában Natura 2000-es területekkel. Az Átlátszó mérése szerint a Dunába szivárgó szennyezés erősen lúgos kémhatású.
A jelzések szerint a hulladéklerakónak használt tározó területén rendszeres, jelentős teherautó-forgalom zajlik, egyes helyi beszámolók szerint naponta akár tíz teherautó is megfordulhat a területen. A környékbeliek erős, általuk „gyógyszerszerűnek” nevezett szagról számoltak be, amelyről egyesek azt mondták, hogy irritálja a légutaikat. Horgászok és helyiek egyaránt panaszkodnak, nemrég pedig Szendőfi Balázs természetfilmes is a helyszínen járt és lefilmezte a jelenséget.
Mi is elmentünk a helyszínre, ahol tisztán látszott, hogy a jelentősen visszahúzódott Duna medrébe folyik bele nagyjából egy kilométer hosszan valamilyen sötétbarna folyadék. A part menti sáv gyakorlatilag végig szennyezett. Azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan mi folyik a Dunába, de az biztos, hogy a digitális ph-mérő szerint 10-es ph-jú a folyadék, ami erősen lúgos értéket jelent.
Nyilatkozott nekünk egy helyben élő is, aki elmondta, nem ez az első eset, hogy a Dunába valamilyen szennyeződés kerül a telepről. Emellett beszámolt arról, hogy időnként maró szag terjeng a több száz méterre lévő házaknál és a boltnál is, ami irritálja a légutakat. Szerettünk volna bejutni a hulladéktelepre is, erre kértünk, de nem kaptunk lehetőséget.
Hulladéklerakónak használja a vörösiszap-tározót Mészáros Lőrinc cége
A tározókat ma a Tatai Környezetvédelmi Zrt. (TKV) kezeli. A cég rekultiválta a területet, amelynek során veszélyes és nem veszélyes hulladékokkal, biológiai kezeléssel fedte le az egykori vörösiszap-kazettákat. Jelenleg a VII.-es kazettára összesen 315.000 tonna hulladék helyezhető el évente, ebből 280.000 tonna nem veszélyes hulladék.
A Greenpeace 2011 óta kifogásolja a terület állapotát. A környezetvédő szervezet szerint a szigeteletlen tározóból káros anyagok juthatnak a talajvízbe és a Dunába. A szervezet 2013-as mérésekre hivatkozva a talajvízben határérték feletti fluoridot, arzént és molibdént mutatott ki — arzénből a szennyezettségi határérték több mint ötvenszeresét, molibdénből közel százszorosát.
Az üzemeltető és a hatóságok álláspontja szerint viszont a tevékenység szabályos, és az ellenőrzések nem találtak hibát. Mivel ötévente megújítási kötelezettség van, 2020-ban és 2025-ben új egységes környezethasználati és egyben környezetvédelmi működési engedélyt kapott a tározó: ez a dokumentum a korábbi engedélyeknél szigorúbb feltételeket tartalmaz.
A TKV-t az Envirotis Holding Zrt. birtokolja, melynek tulajdonosa 2020 tavaszán a Mészáros-csoporthoz tartozó Status Next Környezetvédelmi Magántőkealap lett — a tőkealapot kezelő Status Capital Kockázati Tőkealap-kezelő Zrt. 100 százalékban Mészáros Lőrinc tulajdona. Az évi több mint kétmilliárd forintos árbevételű cég, többéves várakozást követően kapta meg 2020-ban az új egységes környezethasználati és egyen környezetvédelmi működési engedélyt.
2026 áprilisában a sajtó arról számolt be, hogy az Envirotis Holdingból mintegy 4,4 milliárd forintot vontak ki és utaltak át a szintén Mészáros-érdekeltségű Status Next magántőkealapba, a holding tatai és oroszlányi cégeitől pedig 200–300 millió forint értékben szállítottak el gépeket. A cégcsoport tatai irodaházának felújításán dolgozó vállalkozók egy időre le is álltak, mert tartottak tőle, hogy nem kapják meg a munkájukért járó összeget — ám a munka végül folytatódott.
A jelentősen visszahúzódott Duna medrébe nagyjából egy kilométer hosszan valamilyen sötétbarna folyadék szivárog Almásfüzitőnél, az egykori vörösiszap-tározók mellett – fotó: Átlátszó / Bodoky Bence
Mindenki a laboreredményeket várja
Augusztus 5-én levelet küldtünk a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal Főispáni Kabinetjének az ügyben. A Kormányhivatal szerint a Tatai Környezetvédelmi Zrt. rendelkezik a szükséges, hulladékkezelésre és állati melléktermékek feldolgozására vonatkozó engedélyekkel. Idén egy lakossági bejelentés érkezett hozzájuk, azt kivizsgálták, és nem találtak intézkedést indokló körülményt.
A telephely diffúz légszennyező forrásainak kibocsátását akkreditált laboratórium méri, és a rendelkezésükre álló jegyzőkönyvek alapján a mintavételek idején nem mértek határérték feletti légszennyezést. Vízügyi kérdésekben tájékoztatásuk szerint a Komárom-Esztergom Vármegyei Kormányhivatal nem illetékes.
Az Észak-dunántúli Vízügyi Igazgatóság az Átlátszó megkeresésére azt közölte: ők nem hatóság, ezért a vörösiszap-kazetták ügyében nem tehetnek hatósági intézkedést. Nem végeztek hatósági mintavételt, és bírságot sem szabtak ki. Az igazgatóság ugyanakkor a vörösiszap-kazettákkal, valamint az alacsony vízállással összefüggő állapotok miatt bejelentést tett a vízügyi hatóságnál.
Az Átlátszó saját mérése szerint a Dunába szivárgó szennyezés erősen lúgos kémhatású – fotó: Átlátszó / Bodoky Bence
Azt egyelőre nem tudni, hogy pontosan mi folyik a Dunába, de az biztos, hogy az Átlátszó által használt digitális ph-mérő szerint 10-es ph-jú, vagyis erősen lúgos folyadékról van szó.
Ezután megkerestük az illetékes vízügyi hatóságot, a Győr-Moson-Sopron Vármegyei Kormányhivatal Tűzvédelmi, Iparbiztonsági és Vízügyi Hatósági Főosztályának Vízügyi és Vízvédelmi Osztályát. Ők azt írták az Átlátszó megkeresésére, hogy az üggyel kapcsolatban eddig három bejelentést kaptak, a vizsgálatot megkezdték, és augusztus 12. napján helyszíni ellenőrzést tartottak.
„Az ellenőrzés eredményeinek és megállapításainak kiértékelése folyamatban van, így a Kormányhivatal egyelőre nem állapított meg jogsértést. A kiértékelést követően a Kormányhivatal – amennyiben indokolt – megteszi a szükséges hatósági lépéseket”– írták, hozzátéve, hogy a folyamatos környezeti monitoring zajlik a tározó térségében, melynek célja mind a felszíni, mind a felszín alatti vizek állapotának nyomon követése.
Az ügyben kerestük a Tatai Környezetvédelmi Zrt-t is, de megkeresésünkre nem reagáltak. Információink szerint azonban a cég szintén mintát vett a kérdéses területről. Almásfüzitő polgármestere, Szabó Gergely (független) arról tájékoztatta az Átlátszót, hogy tudnak a szennyeződésről, ők is jelezték a megfelelő helyen, és most várják a laboreredményeket, hogy kiderüljön, pontosan mi folyik a Dunába.
Tizenöt éve tudósítunk róla
Az Átlátszón 2011 óta foglalkozunk az almásfüzitői vörösiszap-tározók ügyével. Első cikkeinkben azt mutattuk be, hogy az egykori timföldgyár tározóinak rekultivációjához nagy mennyiségű ipari, köztük veszélyes hulladékot használtak fel, miközben környezetvédők attól tartottak, hogy a szennyező anyagok a talajvízen keresztül a közeli Dunába kerülhetnek. A Tatai Környezetvédelmi Zrt. ezt vitatta, és azt állította, hogy a hulladékokból előállított fedőanyag éppen a vörösiszap kiporzását és környezeti hatásait csökkenti.
2020-ban újra részletesen feldolgoztuk az ügyet, amikor a hatóság megújította az almásfüzitői hulladékkezelés engedélyét. Bemutattuk, hogy a nyolc tározóban mintegy 17 millió tonna vörösiszap maradt, a legnagyobb VII-es kazetta pedig közvetlenül a Duna mellett fekszik. Ugyanebben az időszakban a hulladékkezelő cég a Mészáros-csoport érdekeltségébe került, ezért azt is vizsgáltuk, hogyan kapcsolódott össze az engedélyezés és a tulajdonosváltás.
A helyiek tapasztalatait is bemutattuk, sokan nem elsősorban a régi vörösiszaptól, hanem a később odaszállított hulladékoktól tartottak: riportunk Almásfüzitőről. A tározó történetét végül képregényben is feldolgoztuk.
Szöveg: Zimre Zsuzsa – Fotó, videó: Bodoky Bence
