Ha fontos a gyermeked agyának fejlődése, figyelme és társas készségei, hároméves koráig egyáltalán ne adj telefont a kezébe

Nagy-Britanniában minden tizedik baba képernyővel alszik el, annak ellenére, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) és a nemzetközi szinten elfogadott ajánlásokat kiadó Amerikai Gyermekgyógyászati Társaság (American Association for Pediatrics - AAP) világosan leszögezi, hogy 2 éves kor alatt egyetlen perc képernyőidő sem ajánlott, 2 és 4 éves kor között pedig maximum egy óra naponta. A témával foglalkozó Konok Veronika, az ELTE Alfa Generáció Labor kutatója azt mondja, ha lehet, ők még szigorúbbak ebben. „Szerintünk és az általunk támogatott Bethesda Charta szerint az a legjobb, ha hároméves kor alatt egyáltalán nem néz semmilyen képernyőt a gyermek, és utána óvodában is maximum napi fél órára, illetve, ha 10 éves koráig nincsen saját eszköze”.Négy brit egyetem digitális eszközöket kutató csoportja (Action on Digital Device Immersive Conditions Team – iADDICT) kutatóinak közreműködésével rendszerező szakirodalmi vizsgálat készült a képernyőidőt és a 14 év alatti gyermekeket érintő, ritkán vizsgált témában: milyen hatással vannak a képernyők a legfiatalabb, nullától két éves korig tartó korosztályra? A kutatást a 1001 Critical Days Foundation magánalapítvány finanszírozta, ami azzal foglalkozik, hogy a gyermekek fejlődését alapjaiban meghatározó első ezer nap minden kisgyerek számára a lehető legjobban alakuljon.Az idén májusban közzétett tanulmány az eddigi legátfogóbb vizsgálat, ami valaha készült a témában, és riasztó képet fest arról, hogy a babák és a totyogók az ajánlásokhoz képest milyen sokat használják a digitális eszközöket aktívan és passzívan, valamint arról is, hogy ennek hosszú távon milyen következményei lehetnek. A felvonultatott tudományos vizsgálatok eredményei világos mintázatot rajzolnak ki: minél korábbi és minél nagyobb dózisú a kicsik kitettsége a képernyőknek, annál nagyobbak a fejlődésbeli, kognitív, szociális, érzelmi és fiziológiai következmények. A kockázatokat a kortársakkal és a gondozókkal való interakciók tudják csökkenteni, ezt vis