Nem az azonnali összeomlás, hanem a lassú sorvadás fenyegeti igazán Franciaországot

Óriási tüntetések és zavargások rázták meg az elmúlt hetekben Franciaországot, és nem látni, hogy Macron kormánya úrrá tudna lenni az elégedetlenségeken. Jövő májusban új államfője lesz az országnak, a legesélyesebb jelölt jelenleg a szélsőjobboldali Marine Le Pen, és még az sem kizárt, hogy a második fordulóban szélsőbalról kap majd ellenfelet. De bárki is fog nyerni, rendkívül nehéz gazdasági helyzetet örököl majd: Franciaország egy lassan kibontakozó, de nagyon mély adósságválságba sodródott, és egyelőre nem látni a kiutat belőle. A hétvégén ismét százezrek tüntettek Franciaországban a megélhetési válság miatt, jobb oktatási és egészségügyi rendszert követelve. Az egy héttel korábban tapasztalt erőszakos jelenetek most nagyrészt elmaradtak, de a tüntetéseket életre hívó társadalmi elégedetlenség megmaradt. A hanyatló iskolai körülmények miatt kitört diáktüntetések, majd az azokra rácsatlakozó zavargások miatt az elmúlt hetekben rengeteget lehetett olvasni arról, hogy Franciaország válságba került, és az elemzésekben rengeteg minden előkerült a társadalom kettészakadásától kezdve a jobb- és balközép pártok eljelentéktelenedésén át bevándorlás-asszimiláció okozta nehézségekig, melyek mentén mind hozhatóak fel megfontolandó szempontok. De ha meg akarjuk érteni a mostani válság okait, akkor egy magyarázat alighanem jobban kiemelkedik a többi közül, és ez pedig alapvetően gazdasági. Nem arról van szó, hogy a francia állam keveset költene az állampolgárokra, hanem sokkal inkább arról, hogy e költések rendkívül aránytalanul történnek, a fiatalabb generációk rovására.