Az Arcahból elűzött örmények aggódnak, mi maradt életeik hátrahagyott emlékeiből. Kiderült, hogy az ismert jelkép lerombolásáról szóló hírek hamisak voltak. A csalást – és riogatást – így leplezték le.
Egy kép kezdett terjedni az örmény és az azeri közösségi médiában június végén. A fotón látszólag egy nagy, sárga kotrógép emelte le Nagyapa kőfejét a Mi vagyunk a hegyeink emlékműről, Hegyi-Karabah – az örmények által Arcahként ismert terület – egyik legismertebb jelképéről. Az emlékmű Sztepanakert, a régió egykori de facto fővárosa fölött magasodik.
A hegyi-karabahi konfliktus gyökerei a túlnyomórészt keresztény örmények és a túlnyomórészt muszlim azerbajdzsániak – egymással ellentétes – területi igényeihez nyúlnak vissza. A szovjet időszakban a túlnyomórészt örmény lakosságú Hegyi-Karabahot autonóm területként hozták létre az Azerbajdzsáni Szovjet Szocialista Köztársaságon belül. A Szovjetunió 1991-es összeomlása után, amikor az autonóm területen az örmények önrendelkezésre törekedtek, erőszak tört ki Hegyi-Karabahban.
Az 1988 és 1994 között vívott első hegyi-karabahi háború örmény győzelemmel ért véget.
Ám 2020 szeptemberében Azerbajdzsán – Törökország és szíriai zsoldosok támogatásával – negyvennégy napos katonai offenzívát indított, és alapjaiban változtatta meg a térség erőviszonyait. A háborút az orosz közvetítéssel létrejött tűzszünet zárta le. A megállapodás orosz békefenntartók telepítéséről rendelkezett, és a Berdzsor-folyosót (más néven Laçin-korridort) hagyta meg az Arcahot Örményországgal összekötő egyetlen útként.
Korábbi ütközetekre emlékeztet a kilőtt harcjármű – Depositphotos
Azerbajdzsán a Laçin-korridort 2022. december 12-én blokád alá vonta. A kezdetben környezetvédelmi tiltakozásként meghirdetett akcióval az azeriek ostromzár alá vették Hegyi-Karabahot, teljesen elvágva Örményországtól, megakadályozva, hogy a területre élelmiszer, gyógyszer, üzemanyag érkezzen.
Csaknem tíz hónapnyi blokád után, 2023 szeptemberében Azerbajdzsán nagyszabású katonai offenzívát indított, és átvette az ellenőrzést Hegyi-Karabah fölött. Egyetlen hét leforgása alatt mintegy százhúszezer örményt – a terület teljes lakosságát – etnikai tisztogatás keretében, erőszakkal űzték el. Hegyi-Karabahban nem maradt örmény.
Elválaszthatatlanok
A Tatik Papik néven is ismert Mi vagyunk a hegyeink 1967 óta magasodik a város fölé. A hagyományos viseletbe öltözött idős házaspárt ábrázoló emlékmű a föld és őshonos örmények elválaszthatatlan kapcsolatát jelképezi. Szárgisz Bagdaszarján szobrász és Juri Hakobján építész vulkáni tufából készült alkotása Arcah örményeit úgy ábrázolja, mintha közvetlenül a földből emelkednének ki, a szülőföld talajában gyökerezve.
A képet először a mintegy 6600 követővel rendelkező azerbajdzsáni Facebook-oldalon tették közzé. A képaláírás azeri nyelvű volt: „Meghagyni vagy lerombolni?”
Az eredeti bejegyzés provokáció volt, egy szavazás, amely arra kérte az azerbajdzsáni felhasználókat, hogy mondjanak véleményt az emlékmű sorsáról.
Ám az örmény közösségi médiába már a képaláírásban szereplő kérdés nélkül jutott el a kép. Órákon belül Telegram-csatornákon, Facebook-oldalakon és a diaszpóra sajtójában is terjedni kezdett annak bizonyítékaként, hogy Azerbajdzsán végül megtette azt, amit egyes tisztségviselők nyíltan is szorgalmaztak: lerombolta Hegyi-Karabah utolsó nagy jelképét.
Leleplezés
A kép hamis volt. Elsőként az Arcahi Kulturális és Turizmusfejlesztési Ügynökség, valamint az Arcahi Kulturális Örökség Ombudsmani Hivatala jelezte a problémát. Közös közleményükben azt írták, hogy az emlékmű lerombolásáról szóló híreket nem erősítették meg, és azt kérték a nyilvánosságtól és a sajtótól, hogy ne terjesszenek ellenőrizetlen állításokat, mert még vizsgálják a kép eredetiségét.
Az örmény CivilNet tényellenőrző portál később – vizuális elemzés, szakértői konzultáció alapján és képelemző eszközöket alkalmazva – arra a következtetésre jutott, hogy a képet mesterséges intelligenciával generálták. Az emlékmű talapzata természetellenesen laposnak és kiszélesítettnek tűnik, mintha a kotrógépnek alakítottak volna ki helyet, a járdán látható állítólagos törmelékhez pedig semmilyen látható sérülés nem társul az emlékművön. A leválasztott fej törésfelületén olyan geometrikus, cikcakkos mintázatok láthatók, amelyek nem egyeztethetők össze természetes töréssel. A Hive nevű mesterségesintelligencia-detektáló szolgáltatás 99,7 százalékos valószínűséggel MI által generáltnak minősítette a képet.
Mi vagyunk a hegyeink, Arcah egyik jellegzetes emélkműve – Depositphotos
Az emlékmű korábban is célpont volt. Közel egy éve, tavaly novemberben a Geghard Tudományos-Elemző Alapítvány és Rahim Şaliyev, tolış származású azerbajdzsáni újságíró olyan fényképeket és videófelvételeket tettek közzé, amelyeken a Tatik-Papikot azerbajdzsáni graffitik borították. A feliratok között látogatók nevei, obszcén szövegek, valamint a kőbe vésett „Elkergettük a kutyákat” mondat is szerepelt. Az azerbajdzsáni politikai vitákban elhangzott az is, hogy az emlékművet le kell rombolni.
„Ez a hamis állítás elsősorban azért terjedhetett el ilyen széles körben, mert az örmény társadalom hozzászokott a gondolathoz, hogy Arcahban bármit el lehet pusztítani, még ezt az emlékművet is” – mondta egy interjúban Szergej Sahverdjan, az Arcahi Kulturális és Turizmusfejlesztési Ügynökség vezetője. „Nyugtalanító példája ez annak, hogyan kezdte elfogadni az örmény társadalom, hogy országunkban, amelyet most Azerbajdzsán ellenőriz, szinte bármit meg lehet tenni.”
Az örmény kulturális helyszínek pusztítását Azerbajdzsán a 2020-as, második hegyi-karabahi háború óta folytatja. A folyamat felgyorsult Arcah tíz hónapos blokádja, a 2023. szeptemberi etnikai tisztogatás, a teljes örmény lakosság elüldözése után.
Az elűzött örmények nem térhetnek vissza otthonaikba, ezért nem tudják ellenőrizni, mit lett lerombolva. Nem látogathatják meg szeretteik sírjait, nem állhatnak oda az esküvői fotóikon szereplő emlékmű elé sem. A közösségi média gyakran maguk mögött hagyott hazára nyíló egyetlen ablak. És ezt az ablakot ellenük fordítják.
Valós rombolás
Mióta Azerbajdzsán teljes ellenőrzést gyakorol az egykori, el nem ismert ország fölött, templomokat, emlékhelyeket, emlékműveket, egyes esetekben pedig teljes lakónegyedeket romboltak le vagy alakítottak át. Az örmény kulturális örökség sorsát monitorozó szervezetek szerint az örmény vallási és kulturális emlékek eltávolítása idén áprilisában felgyorsult.
Műholdfelvételekkel is megerősítették, hogy Azerbajdzsán lerombolta a sztyepanakerti Szent Istenszülő-székesegyházat és a Szent Jakab-templomot, a város legfontosabb örmény keresztény imahelyeit. A 2025 júliusa és 2026 áprilisa között készült műholdfelvételeken látszik az örmény népirtás századik évfordulójára emelt emlékmű és az azt körülvevő komplexum pusztulása is.
Elhagyott és lerombolt település Hegyi-Karabahban — Depositphotos
A Tatik Papikról készült hamisítvány idén június 20–21-én jelent meg, mindössze két héttel az örményországi parlamenti választások után, a feszült politikai helyzetben, amikor hat ellenzéki párt vitatta az eredményt.
A hamisítvány Azerbajdzsán érdekeit szolgálta.
Tesztelte a nemzetközi közösség reakcióját, továbbá megerősítette, hogy Azerbajdzsán igényt tart a területre. Az örmény ellenzék újabb lehetőséget kapott azt hangoztatni, hogy Nikol Pasinján kormánya nem tudta megvédeni a nemzeti örökséget. Az elűzött örményekre pedig továbbra is jelentős lelki terhet ró a bizonytalanság, hogy nem tudják, mi történt otthonaikkal, a sírokkal, a kulturális emlékhelyeikkel.
Narine Karapetjan, a Hegyi-Karabahból erőszakkal elűzött fotográfus azt mondja, azonnal felismerte, hogy a kép hamis. „Ismerem annak az emlékműnek minden kövét és minden részletét” – mondja. Ugyanakkor azt is megértette, milyen megrázkódtatást okozhatnak az ehhez hasonló képek az elűzött örmények körében, akik közül sokan a közösségi médiából értesülnek arról, mi történik az általuk hátrahagyott helyeken. „Azt írtam, talán jobb lenne, ha lerombolnák, hogy többé ne tudjon ilyen erősen hatni az embereinkre” – mondja. „Nem szabad megengedni Azerbajdzsánnak, hogy fájdalmunkat fegyverként használja ellenünk.”
Arcah jelképei Örményországon belül is politikailag érzékennyé váltak.
Egy jereváni zeneiskola kiállításáról eltávolították a Hegyi-Karabahból elűzött diáklány, Eva Danieljan Tatik Papikot ábrázoló rajzát. Az iskola megbízott vezetője állítólag „államellenes cselekedetnek” nevezte a Mi vagyunk a hegyeink ábrázolását.
A nyilvánosság kritikusan fogadta a döntést. Az iskola azzal mentegetőzött, hogy a rajzot azért távolították el, mert előzetes vezetői engedély nélkül állították ki. Az alkotást később árverésen értékesítették.
Csaknem három évvel az örmények elűzetése után az archai kulturális örökség jövője továbbra is rendezetlen kérdésként szerepel Baku és Jereván tárgyalásain. Idén áprilisában az Európai Parlament azt javasolta, hogy egy nemzetközi misszió mérje fel a károkat, valamint sürgette a felelősségre vonást a Hegyi-Karabahban található örmény kulturális és vallási örökség pusztításáért. A nemzetközi misszió eddig nem érkezett meg.
„Minden lehetséges fórumon fel kell hívnunk a figyelmet Arcah kulturális örökségét fenyegető állandó veszélyre” – mondta Szergej Sahverdjan. Felszólította a jereváni kormányt, hogy a nyilvános fórumokon és a tárgyalásokon egyaránt tartsa napirenden a kérdést, és minden alkalommal reagáljon, amikor új bizonyíték kerül elő a pusztításról.
Sziranus Sargszjan (Jereván)
fotók: Depositphotos
