„Nem voltam besúgó, nem voltam zsarolható” – Béres János, a KNBSZ volt vezetője is hálózati személyként volt nyilvántartva

Megerősítette az Átlátszónak a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat volt vezetője, hogy ő szerepel „Szunyog” fedőnéven a Nyitott Akták adatbázisában. Béres János elmondása szerint tizenévesen került kapcsolatba a katonai elhárítással, mert a hírszerzésben szeretett volna dolgozni, ekkor kapott egy próbafeladatot, amit nem érez besúgásnak. Elmondta azt is, hogy főigazgatói, és későbbi nagyköveti kinevezésekor a nemzetbiztonsági átvilágítás nem terjedt ki a III/IV-es csoportfőnökséggel való korábbi kapcsolatára, azt nem kezelték zsarolhatósági kockázatként.

Béres János, a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat volt főigazgatója, majd vilniusi magyar nagykövet 4-es kóddal, foglalkoztatott hálózati személyként szerepel az ügynökaktákban. A Nyitott Akták oldalon elérhető adatlap szerint Béres „Szunyog” fedőnéven szerepelt a Belügyminisztérium III/IV-es csoportfőnöksége nyilvántartásában.

Béres János 2018-ban lett a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat (KNBSZ) főigazgatója. A Honvédség oldalán található életrajza alapján az 1965-ös születésű Béres katonai középiskolában, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskolán folytatta tanulmányait csapatfelderítő szakon. Ezután a győri Arrabona Felderítő Zászlóaljnál szolgált, majd 1989-ben tagja volt az ENSZ iraki békefenntartó missziójának – a korábbi hálózati tevékenysége korábban nem volt nyilvános.

Hírszerzőként Béres 1993 óta dolgozott a Katonai Felderítő Hivatalban. 2008-tól 2012-ig katonadiplomáciai beosztást látott el Kínában, majd a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat hírszerző igazgatóhelyettese, majd főigazgató-helyettese lett. Innen 2023-ban, a „fiatalítási hullám” részeként távozott, ekkor nevezték ki Magyarország litvániai nagykövetének. Utóbbi tisztségéből a Magyar Közlönyben megjelent határozat szerint idén júliusban mentették fel érdemei elismerése mellett.

Próbafeladat légpuskákról

Béres János az Átlátszó kérdésére megerősítette, hogy valóban ő szerepel a Nyitott Akták adatbázisában. Elmondása szerint katonai középiskolásként került kapcsolatba a katonai elhárítással, mivel korán eldöntötte, hogy hírszerzőként vagy elhárítóként szeretne dolgozni.

„16 évesen, katonai kollégistaként meghallgattam egy elhárítótiszt előadását, ekkor fogott meg ez a világ. Megkérdeztem a tisztet, hogy hogyan lehetnék én is katonai elhárító. Ő akkor azt mondta, várjak egy-két évet. Kb. két év múlva, 1983-ban, vagy 1984-ben valóban újra megkeresett, azt mondta, segít nekem bejutni az elhárítás kötelékébe, ha elvégzek egy próbafeladatot. Az volt a feladat, hogy tudjam meg, kinek van otthon légpuskája az osztálytársaim közül.” A volt főigazgató úgy fogalmazott, ezt nem érezte besúgásnak, és a társai is tudták, hogy azért kérdezi őket, hogy a feladat elvégzésével csatlakozhasson a katonai elhárításhoz. „Innen jött a Szúnyog fedőnév is, mert az akkori barátnőmet csúfolták így” – mondta.

„Másként látom azt a korszakot, mint fiatalon”

Béres János hozzátette: akkoriban, 16 évesen, a családi háttere alapján a pártállami rendszerről jó véleménye volt.

„Gyerekkoromban a nagyszüleim sokat meséltek arról, hogy a korábbi rendszerben szegények voltak, meghurcolták őket, és hogy mennyit javultak az életkörülményeik a szocializmus alatt. Emiatt nem tartottam visszásnak, hogy együttműködjek az elhárítással. Később sok mindent megtudtam a rendszer működéséről, így ma már nyilvánvalóan másként látom azt a korszakot, mint fiatalon.”

Elmondása szerint akkoriban nem voltak ellenzéki kapcsolatai, így politikai ügyekben nem tett jelentéseket – talán emiatt a következő években egyénként sem kereste meg újra a III/IV-es Csoportfőnökség. Végül 1989 végén, 24 éves korában az iraki misszióból szabadságra hazatérve keresték meg, hogy írjon egy jelentést egy – saját elmondása szerint személyes jellegű – összetűzésről a misszióban részt vevő tisztek között.

Béres János szerint az ő esete beleilleszkedik a ma is követett gyakorlatba, azaz gyakori, hogy a katonai elhárítás saját kapcsolati hálójából toboroz tiszteket.

„A ’80-as években volt is egy olyan csoportfőnöki irányelv, hogy azokat a hálózati forrásokat, akik később tisztek lettek, törölni kell a hálózati személyek adatbázisából. Különösen 1982 és 89 között volt nagyon sok törlés. A jelenlegi helyzetet is beárnyékoló ellentmondás, hogy sok elhárító részleg parancsnoka elhanyagolta ezt az utasítást, valószínűleg így maradhatott benne a nevem a rendszerben. Sokan vannak, akik szintén szerepeltek ott, de az ő nevüket már törölték.”

Az 1956 és 1990 közötti magyar állambiztonsági hálózatban becslések szerint mintegy 200 ezer ember fordult meg, de a legtöbb hálózati személy neve talán sosem fog kiderülni. Az idén megnyitott Nyitott Akták adatbázisában mintegy 55 ezer ember neve szerepel, és közülük csak nagyjából 10 ezerről maradt fenn részletes beszervezési dosszié.

Nem merült fel a nemzetbiztonsági átvilágításon

Béres János azt mondta, a KNBSZ-es főigazgató-helyettesi, majd főigazgatói kinevezéseikor nem merült fel kifogás a hálózati múltja miatt. Felidézte, hogy az akkor készült dossziékat főigazgató-helyettesi kinevezésekor meg is mutatták neki.

„Nem találtam bennük semmi vállalhatatlant, pár lap volt az egész, semmilyen ügynöki jelentés vonatkozása sem volt. Nem is törődtem vele, mert a múlt egyik lényegtelen epizódjának tartottam. A vezetői kinevezéseim alkalmával sem került szóba az 1990 előtti helyzet, hiszen minden 1990 előtt végzett hivatásos katonának abban a rendszerben indult a katonai karrierje. Sőt, a katonai elhárításban és hírszerzésben előttem dolgozók, a hírszerzőtisztek kiképzői mind a pártállami állambiztonságban töltöttek be tisztségeket. Az oktatóink között olyanok is voltak, akik előtte a NATO ellen dolgoztak. Számos kiváló szakember volt közöttük, akik a rendszerváltás után felesküdtek az új kormánynak és a megszerzett szaktudásukkal elkötelezetten szolgálták a hazájukat”.

Béres János szintén nemmel válaszolt arra a kérdésre, hogy nagyköveti munkája során, vagy a kinevezése előtti nemzetbiztonsági átvilágításkor felmerült-e, hogy kockázatot, zsarolhatóságot jelent-e a III/IV-es főnökséggel tartott kapcsolata.

„Nem, mert nem voltam besúgó, nem voltam zsarolható, akkor is a hazámat és a katonai nemzetbiztonságot szolgáltam. Az 1990 előtti helyzetet hiba átültetni a mai, több, mint 30 évvel későbbi társadalmi közegbe. Nagyon sok minden a szakmában ma is úgy működik, mint 30 évvel ezelőtt, csak éppen alkalmazkodva a demokratikus környezethez. Én 1990-ben kezdtem el a tényleges titkosszolgálati munkát és jó eredményeket értem el. Ennek tükrében számon kérni engem az 1990 előtt, 18 évesen aláírt együttműködési nyilatkozatom miatt – amit önként és örömmel tettem, mert nem besúgást vállaltam, hanem ezt gondoltam a szakmai felemelkedésem egyik útjának-, és félredobni egy 1990 utáni eredményes szakmai élet munkáját ez méltatlan és igazságtalan. Mind beosztott tisztként, mind főigazgatóként, majd nagykövetként a hazámat szolgáltam és hiszem, hogy eredményesen. Nem bántam meg semmit, mert mindig azt tettem, amit az adott korban, az akkori ismereteim birtokában helyesnek tartottam és az akkori vonatkozó törvények megköveteltek tőlem.”

A nyitottaktak.hu megjelenése kapcsán az ÁBTL is hangsúlyozta, hogy a hiányos iratok és a 6-os karton önmagukban nem bizonyítják a tudatos együttműködést vagy a jelentések készítését. Gyurgyák János elismerte beszervezését, de állítása szerint nem működött együtt, Szikora Róbert és Beer Miklós tagadta az ügynöki tevékenységet, Kiss-Rigó László esetében pedig bíróság mondta ki, hogy a 6-os karton nem elegendő bizonyíték. A tényleges tevékenység tisztázásához további iratok szükségesek.

Az Átlátszó adatbázis-összevetése ugyanakkor megmutatta, hogy a nyilvántartott személyek közül sokan a rendszerváltás után is jelentős közéleti szerepet töltöttek be, közéjük sorolható Béres János is.

Zubor Zalán

Source