Parlamenti választásokat tartanak Szerbiában vasárnap. Lázár Tibor festőművész a majd’ két éve tiltakozó egyetemisták listáján indul. Meglátogattuk és megkérdeztük, hogy miért mondott igent a felkérésre. Videóinterjú.
Kizárólag tüntetéseken találkoztam Lázár Tiborral és feleségével, Anikóval. Újvidéken szólítottak meg, hallották, hogy magyarul beszélünk (Pápai Gergővel forgattunk a hidak lezárásáról). Aztán Belgrádban is találkoztunk, meg Szabadkán, Újvidéken, és így tovább, és így tovább. Mindig valamilyen tiltakozáson, tüntetésen.
Aztán az egyetemisták listáján is felbukkant, a hetvenkettedik helyen. Felkerestük zentai műtermében és otthonában, hogy megnézzük és megértsük, hogyan lesz egy elégedetlen civilből politikus és képviselőjelölt. Sok kérdésünk volt, sokat beszélgettünk, nem lett rövid.
Másfél éve követjük a tiltakozását
Több, mint másfél éve követem a szerbiai és a vajdasági tiltakozásokat: a zentai képzőművész és felesége ott voltak mindig. Többedmagukkal filmjeink visszatérő szereplői lettek, velük beszélgetve próbáltam megérteni, milyen érzelmi hullámvasúton száguldanak a belgrádi rezsim dühös, kitartó és elkeseredett ellenfelei.
Szerbiában vasárnap parlamenti választások lesznek, természetesen sorsdöntő választások. Másmilyenek nem is lehetnek. A szerb politikai hajója a négy évtizede tartó politikai viharban hányódik, a vitorlák cafatokban, a horgony rég elveszett, a legénységről meg inkább ne is mondjunk semmit.
Régóta járok, változó intenzitással, a mindenféle szerbiai tüntetésekre. Szerbiában a vajdasági kommunisták ellen, aztán a szerb kommunisták ellen, az albánok, a horvátok, a szlovének ellen. A világ ellen. A Pride miatt és a Pride ellen. Aztán volt Pride is. A leggyakrabban persze a szörnyű kormányaik ellen tüntettek. Nem csoda; a szerb politika lényege az átbaszás, mondta egyszer a tapasztalt, a párt- és intellektuális harcokban edzett belgrádi ismerősöm.
Az elégedetlenség rendszerint hangos és az utcán hömpölyög. Például a választási csalások miatt. A tervezett lítiumbánya miatt. Az ellenzéki politikus súlyos bántalmazása miatt. Vagy azért, mert egy éjszaka a maszkok mögé bújt verőemberek segítségével ledózeroltak egy belgrádi városrészt, hogy a helyén felépülhessen az ottani eszement mini Dubaj. Persze, hogy a Covid-járvány idején is voltak tüntetések.
Tüntettek Vučić beiktatásán is, jöttek a szurkolók köréből toborzott szakemberek, és megverték a tiltakozókat és néhány újságírót is. Közöttük volt az is, akit később avval vádoltak, hogy ellenfeleit ipari húsdarálóval tüntette el.
Az utcai jelenlét annyira a politika része, hogy a kormányhoz hű erők se hagyhatják ki, léteznek a tüntetetők ellen tüntetők, ők Belgrád belvárosában, az elnöki palota körül is táboroznak, ha kell.
Aki nem érti, gondoljon a Békemenetre.
Annyi tüntetés volt, hogy a kormányok talán belefásultak. Még az egyébként ügyesen túlélő politikai csúcsragadozó Aleksandar Vučić is. Idén november elsején lesz két éve, amikor a felújított újvidéki pályaudvaron leszakadt az előtető. Tizenöten azonnal meghaltak, a tizenhatodik áldozat később.
A tiltakozások gyorsan elkezdődtek, mert a közvélemény ellenzéki része szerint a tragédia korrupció miatt történhetett. A pályaudvar felújítása a kínai hitelből épített Budapest–Belgrád vasútvonal építésének része volt.
A tiltakozásokra a kormányzat rutinból reagált, a vajdasági székhelyen a karhatalom megverte a tüntetőket. Lehet, hogy ez végzetes hiba volt: az egyetemisták sztrájkolni kezdtek, a tüntetések pedig gyorsan terjedtek, és bár intenzitásuk időnként jelentősen csökkent, valójában sose maradtak abba. Az egyetemisták nagyon hamar választásokat kezdtek követelni.
Az előrehozott választások a szerb kormányok rendszeresített menekülési útvonala. Ezúttal a rezsim igyekezett kitartani. Eddig lehetett. Vučić szeptemberben feloszlatta a parlamentet, kitűzte a választások idején, majd lemondott és fejest ugrott a kampányba, mint a haladó párt listavezetője (és kormányfőjelöltje). A második elnöki mandátuma 2027 májusában járt volna le, ezen rövidített.
Eljött tehát a pillanat, amire az egyetemisták (és támogatóik) vártak.
Népszavazás lesz a Vučić-rezsimről. Szerbiában is van óellenzék, ha úgy tetszik, néhányan félreálltak, néhányan indulnak.
Ám a fontos ütközet a rezsimhű koalíció és az egyetemisták között zajlik majd. Hétfőtől pedig azon lehet izgulni, hogy mi jöhet még: a szerbiai választásokon több probléma adódik, mint megoldás. A választói névjegyzék annyira rendezetlen, hogy a holt lelkek is szavazhatnak, továbbá buszokkal szállítják a rezsim bértámogatóit a boszniai Szerb Köztársaságból. Az erőszak? Az erőszak rendszeres.
Riporter: Makai József — Videó: Nuszbaum Attila
